Két 17 hónapos ikerkislány anyukája vagyok, védőnő. Éppen az államvizsgára készültem, amikor kiderült: új élet van a pocakomban. Ekkor 6 hetes terhes voltam. Mivel ez elég “pici kor”, rendes életjelenség nem volt látható az ultrahangon, így két hét múlva újra el kellett menni. Ismét megjelentünk remegve, csak éljen a baba. És mit mondott az orvos?

“Két élő embrió látható asszonyom!”

Először a férjem is, és én is úgy éreztük ez a vég. Kettő? Egyszerre? Aztán ambivalens érzéseink voltak, hol büszkék voltunk magunkra, egymásra és szerelmünkre, hol kétségbeestünk. Főleg én! Mi lesz a terhesség végén? Milyen lesz a szülés? Lesz-e elég anyatej?… Rengeteg ilyen kérdés kavargott bennem.

Tizenhét hetesen még semmi sem látszott, leszámítva azt, hogy az eredetileg picike, 70-es mellbőségem 85-ösre ugrott, és egyik reggel zuhanyozás közben sárgás, ragacsos folyadék buggyant ki a melleimből.

A 37. héten császármetszéssel jöttek világra lányaim. A műtét utáni napon máris baba-mama szobába mentem a két picurral. Két kislány érkezett hozzánk: Niki 2700 g és 50 cm, Alexa 1850 g és 42 cm volt.

Az első perctől fogva szoptak, egyszerre. Rengeteg tejem volt, melleim reggelente kőkemények voltak. Forró zuhannyal segítettem magamon, melynek hatására szabályosan spriccelt a tej. A lányok nagyon szépen ettek, Alexa két hét alatt hízott 23 dekát, így haza is mehettünk. Már a kórházban elkezdtem a tej leadását is napi 1 decivel. Otthon továbbra is szoptattam, mindig egyszerre, kivéve éjjel. Olyankor külön ébredtek, így éjszaka négyszer keltem fel. Nagyon élveztem ezeket a perceket. Alexa (ő a kisebb) 10 perc alatt üresre szívta a cicit, Niki fél órát is nyammogott és maradt is benne. Ezért “Niki cicijét” fejtem, így napi fél liter plusz jött össze. Azért írtam “Niki cicijét”, mert megvolt, melyik kié. Ezt nem én akartam így, hanem ők. Ha véletlenül fordítva tettem őket mellre, megnyalták, megszagolták és sírva fordították el a fejüket, jelezve: ez nem az övék.

Érdekes, hogy két hónapos korukig szoptak éjjel, azóta is este 8-kor fekszenek le és reggel 8-kor kelnek.

Hét hónapos korukig csak szoptak és eddig adtam le a lefejt tejet, napi fél litert.

A napirendünket úgy alakítottam ki, hogy délután 13-15 óra között ha esett, ha fújt, lefeküdtem aludni, így én is pihent voltam.Rengeteget sétáltunk, előfordult, hogy a parkban szoptattam.

Szeretném elmondani, hogy egész terhességem alatt készültem a szoptatásra, és hittem benne, hogy bőven lesz tejecske. Nagyszerű volt ez az időszak. Csodálatos volt, ahogy ettek és néztek engem, vagy simogattak közben.

Bajókné Kis Katalin