Egy kedves magánnövendékem anyukája hozta szóba először az LLL-t. Akkor 27- 28 hetes terhesen mindenre vevő voltam, ami a terhességgel kapcsolatos, de valahogy én sem gondolkodtam annyira előre, hogy mi lesz, ha már kint van a baba. B. Judit, növendékem anyukája döbbentett rá, hogy jé, tényleg, ez is egy fontos dolog, amiről még SEMMIT nem tudok…

Így rákerestem az interneten és nagyon szimpatikusnak találtam az oldalt és az irányelveket, amiket képviselnek.
Kinéztem a következő csoporttalálkozó időpontját és elmentem rá.

Akkor döbbenten tapasztaltam, hogy a szoptatás nem csak kisbabákat érint. Ott rohangáltak a kis törpikék 1-2- 3 évesek és a nagy játék közepén, néha anyát is és a cicit is megtalálták. Aztán rohantak vissza játszani.
Nem mondom azt, hogy ez elsőre is tetszett volna. Társadalmunk sajnos olyan beidegződéseket táplál belénk gyermekkorunktól fogva, hogy elsőre valahogy nem találtam ezt annyira elfogadható, ész szerű, természetes dolognak. Szerencsére az a tény, hogy gyermekemet szoptatni szeretném fontosabb volt, mint az, hogy akarom e ilyen „sokáig” szoptatni majd, vagy sem.

Innentől kezdve minden hónapban elmentem a találkozókra, egyre többet megtudtam a szoptatás művészetéről, buktatóiról, hogy milyen tévképzetek vannak ezzel kapcsolatban a fejekben és azon vettem észre magamat, hogy már nem zavar a nagyobb szopis gyerkőcök és az itt- ott kibukkanó mellek látványa, mint korábban.
Persze azért magamban eldöntöttem, nem fogok ilyen sokáig szoptatni. Szerencsére tanácsadónk, Juhász Judit is azt mondta, hogy az igényszerinti szoptatás nem csak a baba, hanem az anya igényeiről is szólnak és akkor jó, ha ez mindkét fél számára kielégítő.

Készültem a nagy találkozásra elsőszülöttemmel, és vártam az első szoptatást, hiszen felkészültem. Még így is bizonytalan voltam sok mindennel kapcsolatban, de tudtam, hogy hová forduljak, hogy egy támogató csoport van mögöttem, akikre számíthatok.

Azóta Anna már 3 éves nagylánnyá cseperedett és megérkezett időközben a most már 1 éves húgocska, Léna is.

Mondanom sem kell, hogy tandem szoptatok, együtt alszunk és így tartom helyesnek, ahogy van. Ennyit az előre eldöntött irányelvekről.

Fontos volt számomra, hogy gyermekeim mutassák az utat ne pedig az éppen aktuális divat. Szerintem jól döntöttem, hogy rájuk és az LLL- re hallgattam.

Hordozás

Az LLL- ben találkoztam először hordozott babákkal, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam, mert már Anna 6 hetes kora óta folyamatosan hordozok, és ez sok mindenben megkönnyítette az életünket.
Lénát, aki már 1 éves, rugalmas kendőben hoztam haza a kórházból. Persze úgy néztek Rám, mint valami csodabogárra és rögtön kérdezték, hogy kap az a gyerek levegőt??? Ilyenkor mindig elhúztam a kendő szélét, hogy lássák, édesdeden alszik.

Szerencsés vagyok, mert Érden hordozó klub is van, ahol bátran feltehetem a kérdéseimet és új hordozóeszközöket próbálhatok ki.
Jó egy ilyen összetartó, egyformán gondolkodó közösség tagjának lenni.