Kedves Szilvi, mesélj magadról!
Budapest XVI. kerületében élünk a négy gyermekünkkel, 3 lánnyal, egy fiúval. Hárman már kamaszok, a legkisebb is 6 éves. Megélem most, milyen izgalmas a kamaszkor is, nemcsak a kisgyermekes időszak, de a legkisebb gyermekemmel még van részem utóbbiban is. Fontos üzenete számomra a kamaszkornak, hogy még ekkor is fontos az együtt töltött idő, a kapcsolat építése, és a kölcsönös bizalom.
Férjem támogatását pedig nap mint megélem: mind gyereknevelésben és az önmagvalósításban, mind az életünk hétköznapjainak vitelében. Ő maga is lelkes laikus szoptatástámogató.
Hogyan alakult a ligás munkád?
2016 januárjában lettem akkreditált tanácsadó, 4-5 év készülés után. Abban az évben vettem át a zuglói csoportot, amit a mai napig lelkesen vezetek, de részt veszek a telefonos és írásos segítségnyújtásban, az egyesület ügyeinek, szerepvállalásainak vitelében, a programok szervezésében.
Mivel foglalkoztál, foglalkozol a szoptatási tanácsadói munkád előtt, mellett?
Az eredeti szakmám szociális munkás, szociálpolitikus, gyermekvédelemben, családsegítésben dolgoztam, ahol nehéz sorsú emberekkel, családokat támogattam abban, hogy a gyermekeiknek megfelelő körülményeket teremtsenek.
2018-ban elvégeztem az integrált szülő-csecsemő konzulensi képzést, amelyben érzelem- és viselkedésszabályozási, evési, alvási nehézségekkel küszködő gyerekek családjait segítem. Korábban is tartottam csoportokat, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.
Mesélj a gyermekeid szoptatásáról!
Az első gyermekem születése előtt tudatosan készültem a szülésre és a szoptatásra, és mélyen hittem abban, hogy sikerülni fog. Ebben támogatott az édesanyám is, és édesapám második felesége, akinél magam is szemtanúja voltam a nálam 14 évvel fiatalabb öcsém szoptatásának.
Ennek ellenére igen meglepett és megviselt, hogy Csilla az első 3 hónapban folyamatosan mellen volt, és másképp nehezen volt megvigasztalható. Az erős szopási igénye abban is megnyilvánult, hogy két éves korában, amikor a testvérével várandós voltam, végig szopizott, majd Száva születése után is még 9 hónapig. A tandem szoptatás szépségei és nehézségei mellett sokat segített ez nekem a mell túltelítődése megelőzésében, és a dackorszak szélsőségeinek mérséklésében.
Száva viszont 2 évesen elválasztódott, amikor a harmadik babám jelentkezett. Levente 2.5 éves koráig szopizott, rám egy műtét várt, és akkor még nem tudtam, akár a műtét mellett is folytathattuk volna. Leventénél jelentkeztek már a mellgyulladások.
Zorkánál már nem gondoltam, hogy bármi meglepő tud történni. Aztán igen: az első héten mindkét mellemben mellgyulladást tapasztaltam, miközben a baba komolyan kisebesítette a melleimet. Utána is gyakran tért vissza tejcsatorna-elzáródás, ha pedig nem voltam résen, mellgyulladás lett belőle. Zorkánál értettem meg, hogy erős tejleadó reflex-szel rendelkezem, ezért fogadják el kevésbé komfortszopizáshoz a mellemet a gyerekek, és szopják inkább az ujjukat. Zorkánál már sikerült ezt a helyzetet némileg kezelnem, és 7-8 hónapos korában elhagyta az ujjszopást, és komfortszopizással is élt. Érdekes volt még megélnem, hogy a többiek után, akik évekig nem aludták át az éjszakát, Zorka 2-7 hónapos koráig 7-8 órát aludt mellettem (veszélyeztetve a tejcsatorna-elzáródást), majd akkor jöttek a gyakori éjszakai ébredések, másfél éves korában, amikor a többiek már keveset ébredtek, ő „belehúzott”.
Aztán őt 4 és fél éves koráig szoptattam, megélve az igazán hosszú szoptatást.
Hogyan kerültél kapcsolatba a La Leche Ligával?
Első gyermekem szoptatása során rengeteget olvastam a szervezet cikkeit, írásait, kiadványait. Már akkor gondolkodtam, hogy jó lenne belevágni a tanácsadóvá válási folyamatba. De erre csak Zorka születése előtt szántam rá magam. Talán kellett hozzá az, hogy felnőjek ahhoz a feladathoz, hogy több gyerek mellett is tudok dolgozni. Korábban olyannyira elvitte minden energiámat a család, hogy nem tudtam többet vállalni.
Közben a mellgyulladások miatt többször kértem is tanácsadói segítséget, ami mindig nagyon megnyugtató és előrevivő volt.
Amikor megszületett az elhatározásom, hogy szeretnék tanácsadóvá válni, már éreztem, hogy a szociális területeken szerzett tudásom, kommunikációm a gyerekekkel való törődésben sokat csiszolódott, és jó lenne ezt a szoptatástámogatás területén is továbbkamatoztatni és fejleszteni.
Eddigi tanácsadói munkám során rengeteget tanultam az édesanyáktól, akik őszintén megosztották a történetüket, nehézségeiket, dilemmáikat, és ezt a tudást szeretném a hozzám fordulóknak továbbadni, tiszteletben tartva azt, hogy minden történet egyedi és egyedülálló. Hiszek abban, hogy az empatikus beszélgetésnek, az elfogadó légkörnek hatalmas ereje tud lenni, és lehetőséget ad arra, hogy meglássuk magunkat a segítő által „tartott” tükörben olyannak, amilyenek vagyunk, és ez segít a továbblépésben.
