Mesélj magadról, férjedről, családodról!
37 éves vagyok, három gyermekünk van, Matyi 1989-ben, Kristóf 1992-ben, Fülöp 1997-ben született. Magyar-történelem szakos bölcsészdiplomám van, a férjem pedig magyar-történelem-esztétika szakon végzett. Mindig arra törekedtünk, hogy minél több időt tölthessünk otthon és együtt. A munkát sosem hagytam abba egy hétnél hosszabb időre, de szabadúszóként dolgoztam, így magam dönthettem el, mikor, mit csinálok. A gyerekek születése után főként az esti, éjszakai órákban írtam a cikkeket illetve fordítottam, és más hasonló munkákat végeztem. Sikerült megoldanom, hogy pénzt is kereshessek és a családomat se kelljen magára hagynom. Ez nagyon fontos volt számomra, s örülök neki, hogy egészen 2000-ig nem kényszerültem arra, hogy ezen változtassak. (Azóta be kell már járom a Kismama szerkesztőségébe, ahol szerkesztőként dolgozom, és kedvenc témámmal foglakozhatok, sőt, Sződy Judittal és a főszerkesztő, Bálits Éva támogatásával anyatejes lobbyt alkotunk.) Fantasztikus volt, hogy tizenegy évig nem kellett munkahelyre bejárnom, mégsem kellett az aktív szellemi munkáról lemondanom.
Mindehhez férjem, Imre támogatása is nélkülözhetetlen volt. Ő is otthon dolgozott, hozzám hasonlóan szabadúszóként – ma már úgy látom, kész bűvészmutatvány, hogy megéltünk, de működött! Ugyanúgy kivette a részét mindenből, játszott a gyerekekkel, sétálni, kirándulni vitte őket, ha kellett, éjszaka, hajnalban is felkelt hozzájuk, főzött, vásárolt stb. Szoptatási és gyereknevelési kérdésekben komoly szakértővé lett ő is – mindig mindenben az én pártomon állt és támogatott. Rossz napjaimban is türelmesen kitartott, pedig nem mindig volt könnyű engem elviselni. Úgy is mondhatnám, tökéletes köztünk az összhang és a munkamegosztás. Fontosnak érzem, hogy gyermekeink ezt a családmodellt látják maguk előtt: a felelősség, a pénzkeresés feladata és a család örömei és bánatai egyenlően oszlanak meg kettőnk közt. Tudom, nem mindenkinek olyan a képzettsége és a munkája, hogy ezt megtehesse, nekünk igazán szerencsénk volt. Azért nem kell mindezt egészen múlt időbe tennem, bár kötött munkaidő mellett – el tudjátok képzelni – kevésbé ideálisnak mondható a helyzet.
Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyermekeid?
Tulajdonképpen csak tanulással és újságírással, munkahelyem nem volt. Ez a helyzet születésük után sem nagyon változott.
Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amelyek megoldásához nem, vagy csak nehezen kaptál segítséget?
Legtöbb problémám megoldásában az LLL kézikönyv segített, és a Sződy Judit barátnőmmel folytatott tapasztalatcserék. Csak vázlatosan sorolnám fel:
1. Mindháromszor császárral szültem, első problémám, mindjárt 1989-ben az volt, hogy nem mehettem rooming-inbe. Tíz napig voltam kórházban, Matyi súlyesése tetemes volt, otthon áttértünk az igény szerinti szoptatásra, de így is csak három hetesen érte el a születési súlyát. A mellem kisebesedett, majd, miután szoptattam tovább ugyanúgy, ahogy addig, szépen be is gyógyult a második hét végéig. Négy hónaposan már kapkodott az ennivalók után, ezért kb. öt hónapos korától naponta egyszer gyümölcspürét is kapott, amit pillanatok alatt befalt. Nagyon szeretett szopni, másfél évesen hagyta abba. Sajnos, az éjszakai szopásról én szoktattam le nyolc hónapos korában, ezt a mai napig is bánom, rá kellett volna bíznom. De akkor úgy éreztem, nem bírom tovább. Sajnos, ettől nem lett jobb alvó, a mai napig is gyakran felébred. Nagyon bánom, hogy akkor éjszakákon át gyötörtem magunkat azzal, hogy megpróbáltam rákényszeríteni az éjszakai alvást szopi nélkül.
2. Kristóf koraszülött volt. A klinikán és a védőnőtől nemigen kaptam segítséget. Az LLL könyvemben olvasottak segítettek át a mélységes válságon és kétségbeesésen. Ott olvashattam olyan anyák történeteit, akik hozzám hasonlóan 32. héten szültek, és egy idő múlva áttérhettek a teljes szoptatásra. Kristóf esete számtalan tanulsággal szolgált, és bár nagyon nehéz időszak volt, hálás vagyok érte, mert sokat tanultam belőle. Matyival minden túl könnyű volt, most jó volt megtapasztalni, hogy akaraterő, optimizmus és lelkesedés, valamint Imi segítségével minden problémát meg tudtam oldani. Igaz, rengeteget sírtam és nagyon sötéten láttam néha a helyzetet, de megtanultam fejni, pedig először rettegtem, hogy nem fog menni, hisz Matyinál sosem fejtem, tejadó lettem, és Kristi tökéletesen szopott egy hónapos korában, amikor először szoptathattam, pedig addig csak cumisüvegből kapott.
Kiderült, tápszert is adtak neki, pedig bőven vittem be az anyatejet. Amikor hazavittük, napokig nem volt széklete, majd egy kőkemény gombócot szült meg nagy kínok árán. Megdöbbentem, de az is kiderült egy telefon után, hogy a kórházban banánt adtak az én másfél hónapos, két kilós gyerekemnek, és ez okozott nála súlyos székrekedést. Amikor felháborodva kérdeztem, hogy miért, azt mondták, azért, hogy jobban hízzon. Egyébként évekig nem volt hajlandó banánt enni. Ezek után nyolc hónapig kizárólag szopott, mást nem fogadott el, ezért nem is erőltettem.
Tizenhét hónaposan hagyta abba magától. (Ő magától hagyta abba az éjszakai szopást 13 hónaposan, s azóta is alszik éjszakánként, mint a bunda.) Jó lett volna, ha tovább tart a szoptatás, mert nagyon beteg lett, tej, szója és tojásallergiás + lisztérzékeny, kész cirkusz volt a főzés, Pregomin tápszert kellett adnom neki. Mindez csak kétéves korában derült ki, jobb lett volna, ha még szopik, mert a tápszernek szörnyűséges csontenyv íze volt.
3. Fülinél majdnem minden ideálisan alakult. De sajnos, a kórházban kipróbáltam a fejőgépet, ami azon nyomban felszakította a mellbimbómat, és valószínűleg fertőzést okozott. Negyven fokos lázam lett, mire hazaértem, iszonyúan fájt a mellem, a sebek közül az egyik nem akart begyógyulni, hiába csináltam mindent úgy, ahogy az első gyermekemél. Végül Geréb Ági segített, antibiotikumot írt fel, és azt ajánlotta, mindig a beteg mellből kezdjem a szoptatást, és hónaljtartást javasolt. Mindez együtt tökéletesen bevált, már másnap lényegesen jobban voltam.
Füli nagyjából kilenc hónapig csak szopott, ettől kezdve kapott főzeléket is, a szopást pedig nem sokkal három éves kora előtt hagyta abba. Másfél évesen kértem Bianca segítségét, mert óránként akart szopni éjszaka, és már nem bírtam. Jó volt, hogy beszélgetni tudtunk erről, s végül úgy döntöttem, éjjel nem szoptatok többé. Továbbra is együtt aludtunk, de ha felsírt, csak megsimogattam. Három napig sírdogált éjszaka, de aztán már nem, és azóta is jó alvó.
Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?
Ethel Sloan: A Nő biológiája című könyvének irodalomjegyzékében találtam rá “A szoptatás női művészetére”. Addig ügyeskedtem, míg sikerült szereznem egy német nyelvű példányt. Ez 1990-ben történt. Lenyűgözően jónak és hasznosnak találtam a könyvet, mely saját, addig szerzett tapasztalataimban is megerősített, és erőt adott ahhoz, hogy többek rosszallása ellenére egyéves koron túl is szoptatni merjem Matyit. Minden, szoptatással kapcsolatos kérdésemre és problémára választ adott.
Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?
Szerettem volna tapasztalataimat másoknak is átadni, mert láttam, mennyi minden múlik a jókor jövő biztatáson, korrekt információkon és hasznos tippeken. Füli szoptatása közben döntöttem úgy, hogy LLL tanácsadó leszek. A Szoptatásért Egyesületnek is tagja vagyok.
Tervezed-e hogy baba-mama csoportot indítasz?
Egyelőre a munkám miatt nehezen tudom elképzelni, de szeretném valahogy megoldani. Addig telefonos tanácsadással próbálok segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak.