Testékszerek
A test díszítése már ősidők óta elterjedt dolog, és manapság egyre több édesanya dönt a testékszerek viselése mellett. Az egyetlen testékszer, ami gondot jelenthet a szoptatás szempontjából az az, amelyik a mellbimbó vagy a bimbóudvar területén helyezkedik el, de a legtöbb esetben ez sem jelent problémát.
Háttér információ
A mellbimbót leggyakrabban vízszintesen szúrják át, ami a szoptatásra nézve valószínűleg a legártalmatlanabb. A mellbimbóban elhelyezett ékszerek általában nem befolyásolják a tejtermelést, habár néha további “tejcsatorna-kivezetéseket” eredményeznek, és így extra tejszivárgást, csorgást okozhatnak.
A bimbóudvar ékszerezése azonban sérülést okozhat azokban az idegvégződésekben, amelyek befolyásolják a tejleadó reflexet. Mind a mellbimbó, mind a bimbóudvar testékszere okozhat nehézséget tejleadás során abban az esetben, ha a hegesedések elzárják a tejcsatornákat.
A szoptatás alatt a mellbimbóban és annak környékén hagyott testékszer veszélyes, mert a kisbaba lenyelheti és ez fulladást okozhat. Befolyásolhatja a baba mellretapadását, valamint felsértheti a baba szájnyálkahártyáját is.
Ezek voltak a rossz hírek. A jó hír viszont az, hogy ha a szoptatás idejére eltávolítjuk a testékszert a mell területéről, többnyire minden a legnagyobb rendben megy. Érdemes tartózkodni a terhesség alatti, mellbimbóba illetve bimbóudvarba történő új testékszer-behelyezéstől, ugyanis ezek a teljes sebgyógyulásig nem távolíthatóak el, és ez a gyógyulási folyamat elhúzódhat akár egy évig is.
Amit tehetsz
A szoptatás idejére kiszedheted a mellbimbód és bimbóudvarod ékszereit. Néhány édesanya a szoptatások között piercingszárat dug az ékszer helyére, hogy az ne forrjon össze. Ha a hegesedés miatt csökkent volna a melled érzékenysége, akkor próbálkozhatsz mellmasszázzsal vagy mellkompresszióval a tejleadó reflex beindulását segítő szokásos technikák mellett.
Ha az ékszerek helye összeforrt, és szeretnéd újra visszahelyeztetni a piercingeket, a legjobb az elválasztást követően legalább 3 hónapig várni ezzel, hogy a régi piercinghelyek teljesen be tudjanak gyógyulni.
Tetoválások
A test tetoválással való díszítését az idők kezdete óta alkalmazzák, manapság pedig egyre több anya készíttet magának tetoválást, hogy így tegye emlékezetessé az élet különleges eseményeit. (Vagy készíttet magának sminktetoválást.)
Háttér információ
A tetováló tinta molekulái túl nagyok, így nem jutnak át az anyatejbe, tehát a már meglévő tetoválások teljesen veszélytelenek a babára nézve. A szoptatási időszak alatt készíttetett új tetoválások egyik veszélye a fertőzés, ami nem feltétlenül történik meg, ha az érintett bőrfelületet körültekintően ápoljuk és tisztán tartjuk. Másrészt az esetlegesen fertőzött tű használata növeli a Hepatitis C, Tetanusz és HIV fertőzés kockázatát. A tetoválás eltávolítása többnyire lézeres kezelés útján történik, és teljesen veszélytelen, amennyiben a sebet megfelelően kezelik és nem fertőződik el.
Amit tehetsz
A tetováltatással érdemes legalább a gyermeked első születésnapját megvárni, hogy lehetősége legyen a testednek teljesen regenerálódni a szülés után.
Ha ezután új tetoválást szeretnél, gondosan válassz olyan tetováló szalont, ahol betartják a nemzetközi előírásokat, beleértve a tetováló gépek autoklávos fertőtlenítését (gőzsterilizálását), az egyszer használatos, eldobható tinták, kesztyűk, sterilen csomagolt eszközök használatát, és az alapos, fertőtlenítő kézmosást.
Ne lepődj meg, ha a tetováló várni akar a tetoválás elkészítésével addig, amíg elválasztod a babádat; a Magyar Tetoválók Szövetségének tetoválási irányelveiben pedig az szerepel, hogy terhes nőkön nem lehet tetoválást végezni.
Forrás: The Womanly Art of Breastfeeding, 2010.
Fordította: Makráné Kádi Nóra
Kiegészítés
A tetoválások népszerűségének növekedésével a bőrfertőzések előfordulása is növekszik. Még ha a szalonban a legkörültekintőbben járnak is el, a tetováltatás akkor sem teljesen kockázatmentes. 2012-ben Amerikában számos fertőzéses esetet írtak le, amelyet a tetováláshoz használt tinta, illetve a tinta hígításához használt víz okozott. Hiába sterilek az eszközök, ha a tinta vagy a hígításhoz használt víz nem az, számos kórokozó baktérium – staphylococcusok, a számos antibiotikumra rezisztens MRSA vagy a hosszas kezelést igénylő Mycobacterium chelonae – kerülhet közvetítésükkel a bőr rétegei közé.