12 JÓTANÁCS AZOKHOZ A BABÁKHOZ, AKIK EGÉSZ ÉJSZAKA SZOPNI AKARNAK

A gyakori éjszakai szopás elsősorban a sok törődést igénylő babákra jellemző. Az ő szemükben a szopás olyan, mintha kedvenc éttermüket látogatnák meg. A hely atmoszférája kellemesen békés, a pincér már ismerős, az étel kitűnő, és odavannak az étterem szolgáltatásaiért. Ugyan ki haragudhatna az egész éjjel szopni akaró kicsi ínyencre? Ha mégsem vagy teljesen megbékülve a helyzettel, gondold át az itt következőket:

1. Mivel is állunk hát szemben? Mennyire „probléma” az éjszakai szoptatás?

Ennek az intenzív éjszakai gondoskodást igénylő életszakasznak előbb-utóbb vége lesz. Egyszer egészen biztosan eljön az a nap, amikor te is és kisbabád is át fogjátok aludni az éjszakát. De ha másnapra annyira kialvatlan vagy, hogy szinte semmire nem vagy használható, utólag haragszol magadra (és kisbabádra) az éjszakai külön program miatt, és a családod többi tagjához fűződő viszonyod is erősen zilált kezd lenni, akkor valószínűleg tényleg változtatnod kell éjszakai szoptatási menetrendeteken.

Ha valami miatt utólag haragszol magadra, akkor azon változtatni kell! – Ezt a gyereknevelési alapelvet jó pár gyerekkel ezelőtt sajátítottuk el.

Még ha azt nem is tudod elérni, hogy kisbabád az egész éjszakát átaludja, abban segíthetsz neki, hogy legalább kevesebbet szopjon éjszaka, ezáltal talán valamivel elviselhetőbbé válik számodra a helyzet. Hogy hogyan lehet ezt elérni?

Íme néhány ötlet:

2. Kellőképpen töltsd meg a pocakját napközben!

A totyogni tanuló kisbaba általában imád szopni, de sokszor vagy ő az, aki napközben annyi mindent csinál, hogy elfelejt szopizni, vagy az anyukája annyira elfoglalt, hogy napközben sokszor elfelejti megszoptatni. De éjszaka ott a remek alkalom, hogy behozza a lemaradást, hiszen anyukája ott van egy karnyújtásnyira. (Ez jól ismert történet az olyan szoptató anyukáknál, akik visszamennek dolgozni házon kívüli munkahelyükre.) Ha többet szoptatunk napközben, lehet, hogy megcsappan a baba éjszakai szopási kedve.

3. Fektess fokozott hangsúlyt napközben a testi érintésekre!

Vedd fel gyermekedet hordozókendőbe, és fordíts több időt a testi érintésekre! Ahogy a gyermek cseperedik, az ember hajlamos lényegesen kevesebb figyelmet fordítani a testkontaktusra (simogatás, ölelés, puszilás, érintés) anélkül, hogy észrevenné. Előfordul, hogy az egész éjszakán át tartó szopással csupán arra figyelmezteti édesanyját a gyermek, hogy ne siettesse függetlenné válását. Az egészséges függetlenség felé vezető út során a baba egyszer elmegy édesanyjától, majd visszajön; hagyja, hogy elmenjen az anyukája, majd rácsimpaszkodik; és lépésről lépésre egyre többet van távol az anyjától. Sok anyuka megfigyelte már, hogy közvetlenül az egyedfejlődés egy-egy nagyobb lépcsőjének megtétele (pl. mászás, járás) előtt gyermeke fokozottan igényli a szoptatást és azt, hogy minél többet legyen kézben.

4. Mielőtt lefeküdnél aludni, ébreszd fel kisbabádat és szoptasd meg jó alaposan!

Minek feküdnél le aludni csak azért, hogy aztán egy vagy két óra múlva felébresszenek? Ehelyett inkább mielőtt elaludnál, szoptasd meg kisbabádat! Így az éjszakai alvásodat eggyel kevesebbszer fogják megzavarni és (remélhetőleg) a lefekvés utáni alvásod egy kicsit hosszabb lesz, mint eddig.

5. Ismertesd meg kisbabádat más nyugtató-altató módszerekkel!

Próbáld meg elaltatni úgy, hogy hordozókendőbe teszed és sétálsz vele! Ha már megszoptattad, de még nem aludt el, vedd fel hordozókendőbe, és sétálj vele egy nagyot a ház körül (vagy lent a lakótelepen). Amikor már mélyen alszik, akkor tedd le óvatosan az ágyadra, és szabadítsd ki magad a hordozókendőből! Ez jó módszer arra, hogy apa is kivegye a részét a lefektetési procedúrából. Kisbabád idővel édesapja karjairól az elalvásra fog asszociálni, és ahelyett, hogy kizárólag a szopást fogadná el nyugtató módszerként, meg fog elégedni apukája megnyugtató közelségével is az éjszaka kellős közepén. Egyéb, szoptatást kiváltó nyugtató-altató módszerek: simogatni, vagy dörzsölni a hátát, énekelni és közben ringatni, vagy még akár táncolni is lehet vele a sötétben valamilyen számodra kedves dallamra, amit halkan dúdolsz neki.

6. Dugd el kisbabád elől a melledet!

Ha már kisbabád álomba szopta magát, az ujjad segítségével válaszd le a babát a melledről, majd bújj vissza rendesen a hálóingedbe, és aludj így, betakart mellekkel! Ha a baba nem tudja gyorsan megtalálni a mellbimbót, akkor lehet, hogy azonnal vissza is alszik. Ha ébren tudsz maradni addig, amíg elalszik, és el tudod dugni előle a melledet, akkor lehet, hogy több idő fog eltelni két éjszakai szoptatás között.

7. Egyszerűen mondj nemet!

Amikor Máté-fiunk két éves volt, Márta úgy érezte, hogy kettőnél többször már egyszerűen nem bír felébredni éjszaka. Rendszerint mindig ugyanarra a kis párbeszédre ébredtem: „Ní”(ez volt az ő szava a szopásra) – „Nem!” – „Ní!” – „Nem!” – „Ní!” – „Nem, most nem! Majd reggel. Anya most alszik. Te is aludjál!” Egy határozott, de nyugodt, békés hang szinte mindig elérte a kívánt hatást. Egy ilyen helyzetben úgy tudsz békés maradni, ha tudod, hogy ezzel nem okozol semmilyen sérülést gyermekedben, hiszen odafigyelsz arra, hogy felhőtlen legyen a kapcsolatotok, és egyébként teljesen biztonságban érzi magát.

8. “Cici alszi-alszi.”

Most következik a taktikázás. Tizennyolc hónapos kora körül gyermeked már valószínűleg megért néhány egyszerű mondatot. Programozd be gyermekedet arra, hogy ne várja el a szoptatást minden egyes alkalommal, valahányszor csak felébred. Pl.: „Majd akkor szopizunk legközelebb, ha a Napocska felkel.” Amikor este utoljára megszoptatod (vagy amikor először vagy másodszor szoptatod az éjszaka folyamán), akkor legutoljára valami ilyesmit kell, hogy halljon: „Anya alszi-alszi, Apa alszi-alszi, baba alszi-alszi, és cici alszi-alszi.” (vagy ahogy ő nevezi kedvenc nyugtatóit). Amikor éjszaka felébred, akkor az első dolog, amit hall, egy gyengéd emlékeztető kell, hogy legyen: „Cici alszi-alszi. Baba is alszi-alszi.” Ez a fajta beprogramozás lehet, hogy egy-két hét gyakorlást igényel, de így hamarosan elér hozzá az üzenet, miszerint a nappal evésre való, az éjszaka pedig alvásra. Ha cici alszi-alszi, akkor a baba is – legalábbis hajnalig.

9. Kínálj fel neki valamilyen helyettes megoldást!

A sok törődést igénylő babákat nem lehet egykönynyen becsapni; nem fogadják el olyan egyszerűen a pótlékokat. De azért egy próbát megér a dolog. Ne felejtsd el, hogy egy kisbabát megnyugtatni nem csak szoptatással lehet! Részesítsd a férjedet abban a megtiszteltetésben, hogy nem tiltod el a babával töltött éjszakai műszaktól! Így a kis totyogós nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy minden egyes alkalommal a cici nyugtassa meg. Ezáltal apukának lehetősége nyílik arra, hogy szabadon szárnyaljon a fantáziája éjszakai nyugtató stratégiáit illetően, valamint a babának arra, hogy megtanuljon többféle nyugtatási módszert is elfogadni.

Márta megjegyzései: „Az egyik túlélési stratégiánk arra az időszakra, amikor intenzív éjszakai törődésre igényt tartó gyermek volt a háznál az volt, hogy én időközönként „szabadságot vettem ki” éjszakára. Ilyenkor ha szükség volt rá, Bill felvette Stephent hordozókendőbe, és addig sétált vele, amíg el nem aludt (mármint Stephen :-). Így egy idő után hozzászokott apja altatási módszeréhez. Amikor aztán éjszaka felébredt, ismét apja biztosította számára a szükséges komfort-érzetet: felvette a vállára, szorosan magához ölelte, altatódalokat dúdolt a fülébe, és szőrös játék mackóját odatartva elringatta. Az elején lehet, hogy tiltakoznak a babák az ellen, hogy anya helyett apa nyugtatja meg őket, de ne feledjük: ha egy szerető szülő kezében sír és hisztizik egy gyerek, az nem ugyanaz, mint amikor magára hagyva sír torkaszakadtából. Apák, tudatosítsátok magatokban, hogy nyugodtnak és türelmesnek kell maradnotok ezek során az apás éjszakák során! Tartoztok annyival mind az anyának, mind a babának, hogy nem húzzátok fel magatokat, és nem gurultok dühbe, amikor kisbabátok nem fogadja el a tőletek kapott nyugtatást.

Ezt az apához szoktatós éjszakát ha lehet, hétvégén próbáljátok ki, vagy legalábbis olyan éjszakán, ami után férjed jogosan számíthat egy-két nyugis éjszakára, ami után nem kell dolgozni mennie. Valószínűleg hoszszas győzködésedbe fog kerülni, mire végre férjed beadja a derekát, de mi kipróbáltuk és tényleg működik! Csak és kizárólag akkor alkalmazzátok ezeket az éjszakai sírásról leszoktató taktikákat, amikor babátok már elég idős, és az ösztönös megérzésetek azt súgja, hogy már csak megszokásból ragaszkodik az éjszakai szopásokhoz, és nem azért, mert valóban szüksége van az így nyert táplálékra.”

10. Aludjatok messzebb egymástól!

Ha a fent említett taktikák hatására sem hagy alább kisbabád éjszakai szopás iránti lelkesedése, de te még mindig úgy érzed, hogy bátorítanod kell arra, hogy leszokjon, akkor próbáljatok meg máshol aludni. Kipróbálhatjátok a szülői ágy szélére erősített mózeskosarat / kiságyat, vagy letehetitek egy matracra lábtól az ágyatok elé a földre, vagy akár megpróbálhatjátok betenni abba a szobába, ahol a testvére alszik. Apa és anya odafekhetnek mellé ha felébred, hogy megnyugtassák. Anya még akár meg is szoptathatja, ha ez szükséges úgy, hogy utána visszalopódzik a saját ágyába. Ez a módszer abban az esetben használandó, ha minden jel arra mutat, hogy a testi közelség váltja ki a folytonos éjszakai felébredést.

11. Aludj külön szobában!

Ha kisbabád abszolút hajthatatlan és mindenáron egész éjszaka szopni akar, akkor telepítsd át Anya Éjszakai Kosztosát egy másik szobába, és hagyd hogy a baba néhány éjszakán át apja mellett aludjon. Lehet, hogy ha a cicik már nem annyira hozzáférhetőek a baba számára, akkor egy idő után ritkábban fog felébredni, amikor pedig mégis felébred, akkor meg fogja tanulni elfogadni apja nyugtatási stílusát.

12. Figyelj kisbabád jelzéseire!

Amikor bármilyen leszoktató-rászoktató technikát próbálsz ki gyermekeden, ne ragaszkodj mindenáron – gyermeked negatív reakciói ellenére is – az adott technikához! Figyeld meg, hogyan viselkedik gyermeked napközben, és használd ezt a megfigyelést barométerként annak megállapításához, hogy az éjszakázáshoz való szülői hozzáállásodban bevezetett változtatás működik-e. Ha gyermeked nappali viselkedése több éjszakányi próbálkozás után is változatlan, akkor folytasd tovább fokozatosan a megkezdett folyamatot. Ha azonban a megszokottnál félénkebbé, nyűgösködőbbé, vagy távolságtartóbbá válik, akkor ezt feltétlenül vedd jelzésértékűnek és haladj egy kicsit lassabban az éjszakai felébredésekről való leszoktatással.

Minden kisbaba leszokik egyszer az éjszakai felsírásokról, és eljön az a nap, amikor már a teljes éjszakát átalussza. Életének ez az időszaka, amikor ennyire intenzív törődést igényel éjszaka a szülei részéről, elmúlik. A karjaidban, a melleden, és az ágyatokban töltött idő egy gyermek teljes életéhez képest viszonylag rövid, ám az arról tanúskodó emlékek, hogy te mindig szeretted és mindig ott voltál, amikor szüksége volt rád, örökre elkísérik gyermekedet.

Fordította: Kapocs Márta

Forrás

Dr. William Sears gyermekorvos, 8 gyermek édesapja, több mint 30 gyermekgondozási könyv szerzője