Kedves Orsi, mesélj magadról, a családodról!
2004-ben házasodtunk össze a párommal. 2006-ban született első csillagunk, Marci, aki azóta is örökmozgó, és most kezdte az iskolát. Virágunk pontosan 2 évvel később jött, aki szinte mindenben más, mint a bátyja. Egy nagyobb szünetet terveztünk gyerekvállalásban, de Simon nagyon szeretett volna már megszületni, aminek nagyon örülünk, mert vele teljesedett ki 2010-ben – ez idáig – a családunk. Másfél éve Németországba költöztünk családostól, aminek vannak előnyei és nehézségei egyaránt.
Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?
Szociális munkás voltam, mentálhigiéniás képzettséggel. Drogos fiatalokkal és családjaikkal, ill. hajléktalan fiatalokkal foglalkoztam. Nagyon szerettem a hivatásomat, bár lehet, hogy az LLL-hez képest nagyon más vonalnak hangzik, pedig egyáltalán nem az. Nagyon nagy hasznát vettem szoptatási tanácsadóként a korábbi segítői tapasztalataimnak.
Nem hiányzik-e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?
Nem. Szeretek kimozdulni a családdal, sokat megyünk a gyerekekkel mindenfelé, akár programokra, vagy csak kószálni, felfedezni. A munkatársaimmal tartom a kapcsolatot, vannak rokoni szálak, keresztszülőség, barátságok. A terveim között sem az szerepel, hogy egyszer majd visszamegyek: szívesebben kezdenék egy vállalkozást, mely kézzel készített, natúr játékok, dekorációk megalkotásával foglalkozna.
Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?
A középső gyermekemnél jelentkezett egy tejcsatorna tágulat, ami a legkisebbnél is előjött újra. Az okát nem sikerült 100 %-osan felderíteni.
Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?
Örülök, hogy megélhettem, hogy a Marci születése utáni fájdalmas szoptatást hogyan lehet egy csapásra megszüntetni helyes technikával; hogy a növekedési ugrás mennyire meg tud ijeszteni; hogy az, hogy nem a nagykönyvben leírtak szerint gyarapodik egy baba, attól még lehet egészséges; de a legnagyobb tapasztalat a tandem szopi volt 2 alkalommal is.
Mikor találkoztál először a LaLeche Ligával?
„Véletlenül”, egy ismeretlen édesanya helyére kerültem be Rózsa Ibolya szülésfelkészítőjére, ott hallottam először, bár nem nagyon ragadt meg bennem a fura név. De amit mondott, az igen. Aztán 4 hetes volt Marci, amikor egy kezdődő tejcsatorna-elzáródás közepette láttam meg a hirdetést, hogy Békásmegyeren szopis csoport indul. Elmentem, és Tőzsér Bertától nagyon hasznos segítséget kaptam, aztán ott ragadtam.
Mikor éreztél igazán igényt arra, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal?
Először csak hallgattam másokat, de hamar észleltem, hogy sok mama van információ vagy támogatás nélkül.
Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?
Hát nagyjából a második csoport után, de lehet hogy már az első után is. Segítő vagyok egyébként is, és tényleg nagy élmény volt Berta segítsége.
Mikor akkreditáltak LLL szoptatási tanácsadóként?
2008 szeptemberében.
Működik/működött-e csoportod? Mik a terveid ezen a téren?
Nem volt sosem saját csoporton, mert ahol laktam, ott már volt egy. Aztán meg Simon születése és a 3 gyerekes család élete foglalt le. Most pedig sajnos nem tudok annyira jól németül, hogy csoportot indíthassak. Pedig nagy szükség lenne itt is a mamák támogatására.
Milyen tortája lenne a 20 éves LLL Magyarország Egyesületnek, milyennek képzeled el?
Mindenképpen egy házi készítésűt képzelek, ami egészséges, pl. gyümölcstöltelékkel, házi készítésű piskótalapokkal körberakva. A díszítése is egyszerű, természetes, de gyönyörű, ünnepélyes, mint pl. egy orchidea.