Valóban az erős tejleadó reflex okozza a nehézséget?
Észreveszi-e a babáján a következő jelek legalább egyikét?
- félrenyel, fulladozik, nem jut levegőhöz, köhög a szoptatás alatt, mintha a tej túl gyorsan jönne;
- gyakran húzza a mellet szoptatás alatt;
- rászorít a mellbimbóra a tejleadó reflex beindulásakor, hogy lassítsa a tej áramlását;
- kattogó hangokat ad ki szoptatás közben;
- gyakran bukik és/vagy hajlamos bélgázosságra;
- időszakonként visszautasítja a mellet;
- általában nem szeret komfort-szopni.
Ha néhány tünet ismerősnek hangzik, valószínűleg túl erős a a tejleadó reflex. Ez gyakran túl sok tejjel is társul (túltermelés). Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy az erős tejleadó reflex vagy a túltermelés csak a baba 3-6 hetes korától kezd problémát okozni. Az erős tejleadó reflex a problémák egész skálájáért lehet felelős, a kis kellemetlenségektől kezdve egészen a komolyabb nehézségekig, attól függően, hogy milyen mértékű és mennyire befolyásolja a szoptatási kapcsolatot.
Mit tehetek ellene?
Alapvetően kétféle módon orvosolhatja a túl erős tejleadó reflexet: (1) segít a babának abban, hogy megbirkózzon a gyorsan jövő tejjel, és (2) a tejtermelést a baba igényeihez próbálja igazítani. Mivel az erős tejleadó reflex általában a túl sok tej “mellékterméke”, a legtöbb anyukának mindkét problémát meg kell oldania. Lehetséges, hogy hetekig is eltart, mire a túltermelés elleni intézkedések eredményt hoznak, tehát maradjon türelmes és ne adja fel.
(1) Hogyan segíthetünk a babának, hogy megbirkózzon a gyorsan jövő tejjel?
- A babát úgy helyezze el, hogy a melléhez képest “hegynek felfelé” szopjon, ilyenkor a gravitáció lassítja az anyatej áramlását a baba szájában. A leghatékonyabb tartások azok, amikor a baba feje és torka a mellbimbó szintje fölött helyezkedik el. Néhány tartás, amit érdemes kipróbálni:
- olyan bölcsőtartás, amelyben az anya hátradől (háttámla vagy sok párna segítségével);
- olyan hónaljtartás, amelyben az anya hátradől;
- függőleges hónaljtartás – majdnem olyan, mint a hagyományos hónaljtartás, ám a baba szinte ülő helyzetben szopik az anyával szemben, fekvés helyett (nyilvános helyen való szoptatáshoz ideális);
- oldalt fekvő helyzet – a baba ki tudja csorgatni a felesleges tejet a szájából, amikor az túl gyorsan jön;
- “ausztrál testhelyzet”, ebben a pozícióban az anya a hátán fekszik, a baba pedig rajta hasal, vagyis szemben a mamával. Ezt a testhelyzetet ne használja rendszeresen, mert tejcsatorna elzáródáshoz vezethet. (Suzanne Colson bába a www.biologicalnurturing.com oldalon arra is felhívja a figyelmet, hogy a hanyattfekvő édesanyán hasaló csecsemőnek ebben a testhelyzetben légzési nehézségei is támadhatnak, ezért nem javasolja ezt a megoldást – sokkal inkább a félig ülő, félig fekvő, ún. nyugágy testhelyzetet!)
- Büfiztesse meg a babát rendszeresen, ha sok levegőt nyel!
- Szoptasson gyakrabban! Ezzel lecsökken az etetések között felhalmozódó tej mennyisége, a baba pedig ügyesebben meg tud birkózni vele.
- Etesse a babát akkor, amikor álmos és nyugodt! A baba gyengédebben fog ilyen állapotban szopni, a tej áramlása pedig lassabb lesz.
- Várja ki, amíg a tejleadó reflex beindul, ekkor vegye le a babát a melléről és fogja fel a tejet egy törölközővel vagy textilpelenkával! Amikor lassul a tej áramlása, tegye vissza a babát a mellére!
- Fejje ki kézzel vagy géppel a melléből a tejet egészen addig, amíg a tej áramlása lelassul, ekkor tegye a babát mellre! Ezt a módszert csak akkor használja, ha semmi más nem vált be, mert további tejtermelésre ösztönöz. Ha ezt a módszert használja, próbáljon meg minden alkalommal kevesebb tejet kifejni egészen addig, amíg el tudja hagyni a szoptatás előtti fejést.
(2) Minél jobban igazítsa a tejmennyiséget a baba igényeihez!
- Ha a baba megfelelő ütemben gyarapszik, akkor elég lehet etetésenként az egyik mellel megkínálni.
- Ha a baba befejezi a szopást az első mellen és továbbra is szopni akar, ugyanarra a mellre tegye vissza!
- Ha a másik mell időközben nagyon feszülne, fejjen le egy kis tejet a feszülés csökkentésére, majd használjon hideg borogatást – próbáljon minden alkalommal kevesebb tejet lefejni, egészen addig, amíg már nem feszül a melle fejés nélkül sem.
- Kerüljön el mindenféle extra mell-stimulációt, azaz szükségtelen fejést, hosszas zuhanyozást vagy tejgyűjtő kagyló hosszú ideig való viselését stb.
- Az etetések között használjon hideg borogatást a mellére (30 perc borogatás után legalább egy órányi szünetet kell tartani). Ez lassítja a vérkeringést és ezáltal a tejtermelést.
- Ha az etetésenkénti egy mell nem válik be kb. egy hét után sem, próbálja meg a babát egy mellből etetni egy bizonyos időtartamon keresztül, mielőtt mellet váltana. Ezt blokkokban szoptatásnak hívják. Kezdje 2-3 órás blokkal, majd ha szükségesnek érzi, növelje az időt fél órás időszakokkal! Ne korlátozza a szopások gyakoriságát vagy hosszát egyáltalán, egyszerűen tegye a babát vissza mindig ugyanarra az oldalra a megadott időtartamon belül. Ha a másik melle időközben nagyon feszülne, fejjen le egy kis tejet a feszülés csökkentésére, majd használjon hideg borogatást – próbáljon minden alkalommal kevesebb tejet lefejni, egészen addig, amíg már nem feszül a melle fejés nélkül sem. Rendkívüli esetekben lehetséges, hogy 4 órát is meghaladó blokkokkal is kísérletezni kell, hogy megtalálja azt a mellenkénti időtartamot, ami a legjobban beválik.
- További intézkedések, amelyek csak a túltermelés szélsőséges eseteiben használatosak: például a káposztalevél-borogatás és különböző gyógynövények használata.
Ha ezek a javaslatok nem is oldják meg a nehézségeket teljesen, sok anyuka úgy tapasztalja, hogy a bőséges termelés és a gyors tejleadás legalább valamelyest csökken, nagyjából 12 hetes korra. Ekkor ugyanis olyan hormonális változások történnek, amelyek a tejtermelést stabilabbá teszik és jobban összehangolják a mennyiséget a baba igényeivel.
Néha a túl sok tejjel vagy túl erős tejleadó reflexszel küzdő anyák babája nagyon hozzászokik a gyorsan jövő tejhez és tiltakozik, amikor ez lelassul valamikor 3 hét és 3 hónap között. Lehet, hogy a tejleadás nem is igazán lassú, mégis annak tűnik a baba számára.
Forrás: Kelly Bonyata, IBCLC: “Forceful Let-down (Milk Ejection Reflex) & Oversupply”, 2011
Fordította: Wouters Krisztina, LLL szoptatási tanácsadó
Más szakirodalmi források arra hívják fel a figyelmet, hogy az erős tejleadó reflexű édesanyák esetében előfordulhat az is, hogy a csecsemő csak 3 és 6 hónapos kora között kezd el tiltakozni az erős sugárban áramló anyatej ellen. Vonakodnak a szoptatástól (sztrájkolhatnak is), vagy ritkábban, kevesebbet, nyugtalanul szopnak, ami akár a gyarapodásukban is meglátszódhat. A csecsemők viselkedése és a fenti technikák hozzájárulhatnak az anyatej mennyiségének kellemes szintre csökkentéséhez. (Mohrbacher-Stock (2003): The Breastfeeding Answer Book. LLLI. 127.oldal)
A tejtermelés csökkentésére Veldhuizen-Staas olyan módszert javasol, amely nemcsak a tejcsökkentésre koncentrál, hanem a csecsemő szempontjait is figyelembe veszi, azaz biztosítja, hogy a kisbaba kényelmesen szophasson anélkül, hogy a túl erős tejleadó reflexszel vagy a túl nagy mennyiségű tejjel kelljen birkóznia.
Az édesanya először is mindkét mellét lefeji, amennyire csak lehetséges, majd a fejés után azonnal mellre teszi a csecsemőt és mindkét „üres” melléből megszoptatja. Ezután a fent leírt módon blokkokra osztja a napot és minden alkalommal, amikor a kisbaba jelzi, hogy szopni szeretne, ugyanazt a mellet ajánlja fel neki az édesanya, mindenféle korlátozás nélkül (sem a gyakoriság, sem az időtartam nincs korlátozva, csak az oldal). Az időköz (blokk) végén vagy egy sok órás alvás után a csecsemő a másik mellett kapja meg minden szopásra az új blokkon belül.
Bár sokan gondolják, hogy a kevés tej a legnagyobb probléma, ami a szoptatás során felléphet, a túl sok tej, illetve a túl erős tejleadó reflex szintén sok nehézséget és fejtörést okozhat az édesanyának. Alkalmanként még a szoptatási tanácsadónak is be kell vetnie minden tudását és kreativitását vagy segítséget kell kérnie, ha ő maga kerül szembe ezzel a problémával.