Tévhitek a szoptatással kapcsolatban I.

A 10 leggyakoribb tévhit a szoptatással kapcsolatban

1. Nem érdemes a szülőszobán mellre tenni a babát, mert az édesanyának közvetlenül szülés után még úgysincs teje.

Nem igaz!
Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet (az ún. kolosztrumot) már a várandósság alatt, ami ilyen módon közvetlenül szülés után az újszülött rendelkezésére áll.
A születése utáni 1-2 órában az egészséges, érett újszülött nyugodt, éber állapotban van, készen az első nagy találkozásra. A korai, gyakori szoptatásnak mind a baba, mind az anya szempontjából számos előnye van:

• A szopás méhösszehúzódásokat vált ki, amelyek segítik a méhlepény megszületését, csökkentik a vérzést.
• Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A szoptatás késleltetése megnehezítheti az újszülött számára a hatékony szopás megtanulását a későbbiekben.
• Az újszülött azonnal hasznosíthatja a kolosztrum által nyújtott immunológiai előnyöket.
• A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill. a sárgaság súlyosságát.
• Az emlő korai és gyakori kiürítése csökkenti vagy meg is előzheti a fájdalmas tejbelövellés kialakulását.
• A laktáció felgyorsul, a korai és gyakori szopás csökkenti a csecsemő születés utáni súlyvesztését.
• A korai bőrkontaktus és szoptatás elősegíti az anya-gyermek kötődés kialakulását.

2. A szülés után jobb, ha a baba az újszülöttosztályon van, mert az édesanya csak így tud pihenni

Nem igaz!
Komplikációmentes, természetes szülés után az édesanya is felfokozott állapotban van, amely lehetővé teszi az újszülöttel való ismerkedést. A tapasztalatok szerint hiába viszik a csecsemőt az újszülöttosztályra, az édesanya az átélt élmények hatása alatt úgysem tud aludni, és mindössze egyetlen gondolat jár a fejében: vajon mikor láthatja újra a babáját.

Az újszülött a kezdeti éber állapot után fokozatosan egyre mélyebb alvásba merül, ami a születése utáni 20. óráig is eltarhat. Ezután ébersége fokozódik, és ismét érdeklődik a szopás iránt. Előfordul, hogy 2-3 óra alatt akár 5-10 alkalommal is mellre kéredzkedik, és hol rövidebben, hol hosszabban szopizik. Ezután 4-5 órára ismét mély álomba merül. Ez a szopási sorozat rendkívül fontos az újszülött számára, és jó alkalmat kínál mind az anyának, mind a babának, hogy új tudományukat begyakorolják. Ha az újszülött egy szobában van elhelyezve az édesanyával, az anyának lehetősége van arra, hogy azonnal válaszoljon a babája jelzéseire, és megszoptassa, amikor jelzi szopás iránti igényét. A baba mély alvási szakaszai alatt pedig az anya is nyugodtan pihenhet.

Az újszülött elkülönítésének számos hátránya van:

• Az elkülönítés hatására a baba stresszhormon szintje igen magasra szökik
• Az elkülönített újszülött életfunkciói rosszabbak, és többet sír
• Az elkülönített baba szervezetében nem az édesanya szervezetéből származó baktériumok telepednek meg, hanem a kórházi flóra
• Az elkülönítés akadályozza az igény szerinti, gyakori szoptatást
• Ha az újszülött el van különítve az édesanyjától, nagyobb a valószínűsége annak, hogy szükségtelenül hozzátáplálják
• Az elkülönítés gátolja a kötődés kialakulását

3. A szülés utáni első napokban nincs (nincs elég) tej

Nem igaz!
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt. A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését; elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású, ezzel csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill. annak mértékét.
A fentiek miatt, nemcsak az rendkívül fontos, hogy az újszülött hozzájusson a kolosztrumhoz, hanem az is, hogy ez legyen az első tápláléka. Amennyiben a szoptatás akadályozott, az újszülött megkaphatja a lefejt kolosztrumot kanálból, pohárból vagy fecskendőből, esetleg gyomorszondán át (pl. koraszülöttek esetében).

4. A sárga babát nem szabad szoptatni, és teáztatni kell

Egyik állítás sem igaz!
A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. A bennük lévő hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Itt egy másik molekulához kötődik, majd az epeutakon keresztül a baba beleibe kerül, ahonnan a széklettel távozik. A belekből a bilirubin egy része ismét visszaszívódik a csecsemő véráramába.
Minél gyakoribb és nagyobb mennyiségű széklete van az újszülöttnek, annál hatékonyabb a bilirubin eltávolítása a szervezetéből.

Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. Az élettani sárgaságot az okozza, hogy a bilirubinszint megemelkedik a vérben, és a fölösleg lerakódik a bőrben, az izmokban és a nyálkahártyákban.

Az elmúlt években néhány tanulmány azt mutatta ki, hogy a szoptatott babáknál gyakrabban fordul elő a sárgaság, és ezt az anyatejben lévő valamely összetevőnek tulajdonították. Ezek a kutatók azonban elmulasztották a szoptatás részleteit megvizsgálni, pl. hogy a szülés után mennyi idővel kerültek először mellre ezek a babák, milyen gyakran és milyen hosszan szoptak, és kaptak-e vizet vagy teát. Azokban a tanulmányokban, ahol a szoptatás optimális körülmények közöt zajlott – azaz az újszülött születése után egy órán belül mellre került, az anyával közös szobában helyezték el, korlátozás nélkül, igény szerint szopizhatott 24 óra alatt legalább 10 alkalommal, kiegészítést nem kapott – ott a szoptatott babák bilirubin szintje normális volt.

A kutatók azt találták, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. A kolosztrum természetes hashajtó, és – amint azt már említettük – a bilirubin a széklettel távozik a szervezetből. Ha az első napokban az újszülött nem kap elég kolosztrumot, a mekónium nem távozik elég gyorsan a beleiből, így a benne lévő bilirubin visszaszívódik a baba vérébe, ami emelkedett bilirubinszinthez vezet.

Az anya tejtermelése szintén összefügg az etetések számával. Azok a babák, akik 7-11 alkalommal szopiztak az első napon, 86%-kal több tejhez jutottak a második napon, mint azok, akik az első napon csak hatszor vagy annál kevesebbszer kerültek mellre.Természetesen, minél többet szopik a baba, annál több széklete van, és annál gyorsabban ürül ki a bilirubin a szervezetéből.

A teáztatási gyakorlatot az a tévhit alakította ki, hogy a sárgaságot okozó epefestéket a sok folyadék “kimossa” a baba szervezetéből. A kutatók viszont úgy találták, hogy a cukros vizet vagy teát kapó sárga újszülöttek bilirubinszintje magasabb volt, és több szoptatási nehézséggel küzdöttek a negyedik napon, mint azok, akik nem kaptak pótlást. A cukros víz vagy a tea a már kialakult hyeprbilirubinaemiát sem csökkentette, ami nem is meglepő, hiszen a bilirubin a széklettel ürül, nem a vizelettel. Azon babák számára, akik az első három napon sok vizet vagy teát kaptak, kevesebb anyatej állt rendelkezésre a negyedik napon, mint azoknak, akik nem kaptak pótlást, és bilirubin szintjük is magasabb volt.
Összefoglalva: A korai, gyakori szoptatás és a pótlás elkerülése egyrészt segíti a megfelelő tejtermelés megalapozását, másrészt a bőséges székletürítés serkentésével hozzájárul a bilirubin hatékony eltávolításhoz a szervezetből, és így a sárgaság csökkentéséhez.
Természetesen ahhoz, hogy a babák az első napokban hatékonyan szopizzanak, nagyon fontos az édesanyákat megtanítani a helyes mellrehelyezésre!

Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására. A gyakori, hatékony szopás az első napokban segíti a felesleges bilirubin nagy részének kiürítését, így kevéssé lesz valószínű, hogy elhúzódó sárgaság alakul ki a babánál.

5. A baba legfeljebb 20 percig lehet mellen

Nem igaz!
A fenti tanács abból a téves elképzelésből származik, hogy ha a baba túl hoszú ideig szopik, az a mellbimbó “felázásához” és kisebesedéséhez vezet. A mellbimbó sebesedését azonban a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában.
A szülés utáni első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik.
Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez.
Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni.
Amellett, hogy nem az okot szünteti meg, a szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet. Amennyiben hagyjuk, hogy a baba olyan gyakran és olyan hosszan szopizzon, ahogyan ő szeretne, lehetővé tesszük számára, hogy mindig az étvágya szabályozza a tejfogyasztását, és ilyen módon optimálisan fejlődhessen.

6. Két órán belül nem szabad újra mellre tenni a babát

Nem igaz!
Ennek a téves állításnak az indoklásaként legtöbbször azt szokták felhozni: “ha friss tej keveredik a félig emésztetthez a baba gyomrában, az hasfájást okoz.”
Mivel az anyetej nagyon könnyen emészthető táplálék, igen gyorsan – átlagosan másfél óra alatt – kiürül a baba gyomrából. Ezért teljesen természetes, ha egy szopós baba akár 1-2 óránként megéhezik, és enni kér.
A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor “csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad.
Ha a csecsemő gyakran, rövideket szopik, és az édesanya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, a baba valóban hasfájóssá válhat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a félig emésztett tejre frisset szopott, hanem az, hogy rövid szopásai alkalmával mindkét mellből csak az ún. első tejet fogyasztotta el. Ez a tej laktózban gazdag, ami gyakran puffadást, így hasfájást okoz, a baba széklete pedig hígabb, zöld színű lesz. Elkerülhetjük ezt a helyzetet, ha a babát ugyanarra a mellre tesszük vissza, hogy alkalma legyen a mellet kiüríteni, és a zsírdúsabb, hátsó tejhez eljutni.

7. A szopott mennyiséget mérni kell

Az első napokban szükség lehet a szopott mennyiség mérésére, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a baba elég hatékonyan szopik. A szopott mennyiség rutinszerű mérése hónapokon át azonban teljesen felesleges.
Az anyatej összetétele folyamatosan változik még egy napon, sőt egy szopáson belül is. Hiába tudjuk tehát, hogy egy csecsemő hány gramm tejet szopott egy alkalommal, nem tudjuk megmondani, hogy az adott mennyiséget milyen összetételű tejből fogyasztotta.
Reggel minden édesanyának több tej van a mellében, ebben a több tejben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő. Ennélfogva az este szopott tej lehet, hogy mennyiségét tekintve kevesebb, viszont sokkal laktatóbb és táplálóbb.
Ha nem korlátozzuk sem a szopások gyakoriságát, sem a szopások időtartamát, akkor lehetőséget adunk a babának arra, hogy az étvágya határozza meg az elfogyasztott tej mennyiségét és összetételét.

8. A babának naponta testsúlyának egyhatodával egyenlő mennyiségű anyatejet kell elfogyasztania

Nem igaz!
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a baba tápláltságáról a szopott mennyiség nem ad kellő felvilágosítást. Egyrészt azért, mert a szopott tej összetétele nem ismert, másrészt azért, mert – a felnőttekhez hasonlóan – a csecsemők sem hasznosítják egyformán a táplálékot.
A baba tápláltságáról sokkal jobb képet kaphatunk, ha a számok helyett a babára nézünk.
Értelmetlen dolog tápszerpótlást adni egy szemmel láthatóan egészséges, jól gyarapodó, szépen fejlődő csecsemőnek csak azért, mert nem eszi meg naponta az “előírt” fejadagját.

9. Meleg időben a szopós babát teáztani kell

Nem igaz!
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is. Kánikula idején az édesanya fogyaszszon több folyadékot, és tegye mellre gyakran a babát, hogy a kicsi az elsőtejből olthassa a szomját.

Folytatjuk…..

Juhász Judit

Irodalom:

LLLI: The Breastfeeding Answer Book

R.A.Lawrence-R.M.Lawrence: Breastfeeding – A Guide for the Medical Profession

J.Riordan – K.G.Auerbach: Breastfeeding and Human Lactation

M. Walker: Core Curriculum for Lactation Consultant Practice

B. Wilson-Clay – K. Hoover: The Breastfeeding Atlas